HírekVeszprém Rallye

2019.07.11. 10:02

Székesfehérvár után Veszprémben is fel kellett adnia a küzdelmeket Gyarmati Arielnek és Kocsis Györgynek. Úgy néz ki, a siófoki duót egy pechsorozat sújtja, de bíznak benne, hogy az elmúlt hétvégével ez meg is szakadt. A hátralévő három bajnoki fordulón (Ózdon, Pécsett és Nyíregyházán) ugyanis semmilyen malőrnek nem szabad bekövetkeznie, ha vissza szeretnék szerezni vezető pozíciójukat az összesített értékelésben, és ezzel megőriznék ORC abszolút bajnoki címüket.

Gyarmati Ariel: Megpróbáltunk a lehető legalaposabban felkészülni a versenyre, ezért iktattunk be egy tréninget is még az éles bevetés előtt. Szerettük volna kicsit megmozgatni magunkat és a kocsit is, hogy visszarázódjunk a murvás körülményekhez. Úgy tűnt, hogy mindent sikerült is beállítanunk, de a rajt után még picit kellett állítgatnunk a beállításokon. Nagyon magasan volt a Mitsubishi hátulja, ezért szinte önálló életet élt. Ettől eltekintve egészen élvezetesen tudtunk autózni, szakaszokat is nyertünk, és összetettben a második helyen álltunk. Az 6., nagylőtéri gyorson azonban megsérült a kocsi futóműve, amit éreztünk is a viselkedésén, de mi először csak azt hittük, hogy mindez a nagyon megkopott gumiknak köszönhető. A következő szakasz 2. kanyarjában a hátsó kereket tartó egyik lengőkar gyakorlatilag kiszakadt a bölcsőből és így kigurult a kerék a Mitsubishi alól... Ennek következtében pedig kiállni kényszerültünk. Nagyon sajnáljuk, hogy nem a célban tudtunk befejezni a veszprémi hétvégét, mert így igen értékes pontoktól estünk el. A bajnokság 2. pozíciójából ezzel visszacsúsztunk a 6.-ba, ami elég szörnyűn hangzik, de ha megnézzük, milyen minimális különbségek vannak az egyes helyezettek között, akkor nincs okunk kétségbe esni. Eddig is a maximumot nyújtottuk minden versenyen, de innentől fogva egy kiesés, műszaki hiba sem megengedett, ha meg szeretnénk védeni a bajnoki címünket.

Kocsis György: Ahogy szokott, most is közepesen indult a versenyünk. Az első gyorson még inkább tapogatóztunk, de aztán kezdtünk újra ráérezni a murva ritmusára. Igaz, már akkor észleltük, hogy nagyon úszkál az autó hátulja, de azért rendben teljesítettük vele az első kört. A szervizben állítottunk egy picit a fiúk a kocsin, finomítottunk a beállításokon. Frissében nem tudtuk kitapasztalni, jó irányba változtattunk-e, ugyanis a 4. szakasz etap lett a Neukirchner-Pardi kettős sajnálatos balesete miatt. Utána már tudtunk egy „gatyaszaggatót” is autózni, de a 7. gyors elején az autó megköszönte az addigiakat, és nem kért többet az erőltetett menetből. Beigazolódott most is az, hogy ha nyerni akarsz, akkor maximumon kell nyomni, de ha célba is akarsz érni, biztos pontokkal, akkor lopakodni kell. De olyankor nem lehet finomkodni a gázpedállal, amikor ilyen kiélezett küzdelmek vannak, mint a mostani ORC mezőnyben – Hevesi Pistiék például 1 másodperccel nyerték meg a Veszprém Rallyet. Én úgy érzem, már lassan a lehetőségeink végét autózzuk, és a szerencse faktor is döntő most már, kinek az autója bírja jobban a megpróbáltatásokat. Sajnálom, hogy így alakult, mert ez már zsinórban a második peches futamunk volt – és remélem, ezzel meg is szakadt itt a széria. Pillanatnyilag zajlik a kárfelmérés, de a soron következő, augusztus végi Ózd Rallyen biztosan újra harcra készek leszünk. Egy verseny is elég lehet ahhoz ugyanis, hogy visszaszerezzük a vezető pozíciót, de nyilván ehhez nagy szerencse is kell. De innen szép nyerni...

Fotó: Sári Péter