HírekVégigjárta a képviselőket, hogy ne robbantsák fel a Víztornyot

2021.01.13. 10:11

A Balaton „vőlegénye”.

Éppen húsz éve írta róla a megyei napilap, hogy ő „a Balaton vőlegénye”.

…Merthogy Podmaniczky Frigyesről írták anno, hogy „Budapest vőlegénye” – Biró József akkor pedig nem lehet más, mint a Balatoné… – Az újságcikk írásakor éppen nyugdíjba készültem, aztán végül 76 éves koromig dolgoztam a hajózásnál, nyugdíjasként – emlékeztet a 80 éves Biró József, aki három agyvérzés után is aktív, tele ötlettel, melyek szívügyeivel, a Balatonnal, a balatoni hajózással és a várossal kapcsolatosak. – Annak idején, a hetvenes években tévedésből kerültem a vízügyhöz. Feleségem ismerőse ajánlott be a vízműhöz; én Ságvárról jöttem fel busszal Siófokra, nem tudtam, mi hol van, megkérdeztem valakitől, hol a vízmű és ő meg a vízügy épületét mutatta meg. Ott ugyan nem vártak rám, de amikor mondtam, hogy utoljára az Olt vízrendezését irányítottam főépítésvezetőként, azt mondták, maradjak, mert pont ilyen szakemberre van szükségük. Több, mint húsz év után, amikor felszámolták a tervezést a vízügynél, átcsábítottak a hajósok.

A 4. rondella titka

Biró József azt mondja, alig akad olyan balatoni település, melynek kikötője környékén ne lenne valami, ami az ő nevéhez kötődik. – Általában a tervezés mellett a kivitelezés levezénylése is „rám maradt”. Huszonkettőből tizenhárom évet nyugdíjasként dolgoztam a balatoni hajózásnál. Amikor megújult a keleti móló, kiderült, hogy csak három rondella megépítésére van pénz (ezek a kiülők azért is fontosak, hogy a jég ne károsítsa a mólót), azt mondtam, ez kevés. Az igazgató erre azt felelte, ha megfinanszírozom, még egy épülni fog. S így is lett: egy évi fizetésemet tettem félre, s néhány kolléga adott még bele pénzt, így lett a negyedik a „hajósok rondellája”. Amikor Siófokra kerültem, ez még „éppen hogy csak város” volt, de két csodával: az egyik a Balaton, a kikötő környéke, a másik a Víztorony.

Természetesen a mólóvégi, azóta jelképpé lett békeangyalhoz is „köze volt” a tervezőnek. – Egyszer csak szólt a polgármester, hogy „Putyinék küldik” az angyalt, tíz hét múlva, a finnugor világtalálkozó idején fölállítják – így Biró József. – Azt hiszem, Guinness-rekord, hogy ennyi idő alatt elkészültünk a tervekkel, az engedélyekkel, és a kivitelezéssel.

Biró József alapító tagja, később elnöke is volt a városszépítő egyesületnek; ha nincs benne, ki tudja, talán ma nem áll a Víztorony. Ezt a történetet így eleveníti fel: – A kilencvenes évek elejére nagyon rossz állapotba került a város első számú jelképe. Akkoriban még minden döntés előtt kikérték az egyesület tagságának véleményét; az elnökünk, Fogl József egyben képviselő is volt. Le kell bontani, mert életveszélyes – az egyesület így szavazott. Én azonban azt mondtam, ezt nem szabad hagyni. Végiglátogattam a képviselőket, meggyőztem őket és így végül a testületi szavazáson a fennmaradására voksoltak. Ezt, hogy nem robbantották fel a Víztornyot, a legnagyobb eredményemnek tartom, holott keveset kellett tenni érte… De én mindig építeni szerettem, sohasem rombolni, amondó voltam, hogy az indulatok, a viták elmúlnak, a „mű” viszont sokáig megmarad – akár a kikötők, akár a Víztorony…

Beszédes és Kaáli Nagy

A 11 balatoni kikötőt és a Sió hajózhatóvá tételét megtervező Kaáli Nagy Dezső akár Biró József elődjének is mondható – 1940-ben Siófokon halt meg, abban az évben, amikor Biró József született a székelyföldi Csíkmenaságban. – Ő is székely volt, mint én; mi amolyan „hétszilvafás nemesek” voltunk 10 hektár földdel, de ez elég volt ahhoz, hogy ne kaphassak piros úttörőnyakkendőt, amikor a többiek, vagy hiába tettem eredményes felvételit a gimnáziumba, fel nem vehettek, aztán hol mégis felvettek, hol meg kidobtak. De a tanulástól nem vették el a kedvem: a legutolsó diplomámat 58 éves koromban szereztem; nagyobbik lányommal együtt jártam egyetemre. Szóval, amikor a vízügynél a partvédőműveket terveztük, volt egy KND típusú, de senki sem tudta megmondani, mit jelentenek a betűk. Egy könyvben akadtam a megfejtésre, ekkor „cuppantam rᨠKaáli Nagy Dezsőre. Azt sem tudta senki, hol a sírja, én megtaláltam az újhelyi temetőben, és előbb megszerveztem, hogy kopjafát állítsunk neki, majd 2019-ben elkészült az emlékműve is a terveim alapján, a polgármester erkölcsi, a város anyagi támogatásával.

F. I.

(A teljes cikk a Siófoki Hírek januári számában)