HírekVarga Imre siófoki földben nyugszik

2020.01.09. 13:25

A nyilvános búcsúztatás után szűk családi körben helyezték örök nyugalomra szerdán Siófok szülöttét, díszpolgárát, a 97. életévében elhunyt Varga Imre szobrászművészt.

Varga Imre ikon, a halhatatlanok közé került – mondta a ravatalozóban Lengyel Róbert siófoki polgármester. A város korábbi vezetője, Balázs Árpád a művész Golgota című szobránál bocsátotta utolsó útjára Varga Imrét. Tisztelői egy szál fehér virágot helyeztek el a szoborhoz a Szépvölgyi utcai temetőben.

A családi fészek a Pannónia-udvarban volt

Olyan embertől búcsúzunk, aki oly sokat adott a világnak, Európának, de különösen hányatott sorsú nemzetünknek – mondta Lengyel Róbert polgármester. „Akinek élete és munkássága igazi példa lehet mindnyájunknak. Példa lehet, hisz benne az emberi értékek és a tehetség oly ritkán találkozó egyveleget alkottak, hogy valódi ikonként tekinthettünk rá eddig is és kiérdemelte, hogy ez a halála után se legyen másképp. Az élet, ami 2019. december 9-én, Budapesten ért véget, 1923. november 1-én, Siófokon kezdődött, hisz Varga Imre városunk szülötte. 10 éves koráig nevelkedett itt és az elemi iskolát is szülővárosában végezte. A családi fészek a Pannónia-udvarban volt. Édesapja automobillal taxizott, a házukkal szemben meg egy autószerelő műhely állt, ahol a kis Imre gyakorta sertepertélt. Talán innen gyökerezett a műszaki érdeklődése. Földjeik voltak a város körül, ezeket elsősorban is édesanyja igazgatta. A rokonság viszont a közeli siójuti, helyesebben jutpusztai birtokon élt és gazdálkodott, csodás gyerekkori élmények fűzték oda is.”

Tizenévesen készített festményét és rajzát egy párizsi kiállításon már akkor bemutatták a publikumnak – emlékeztetett a városvezető. „Érettségi után a műegyetem hallgatója lett, majd katonai akadémiát végzett és a világháborúban repülős tisztként szolgálta a hazát. Amerikai fogságba esett, aztán hazatérése után gyári munkásként kereste a kenyerét Budapesten. Később sikerrel felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol aztán olyan tudásra tett szert, amelynek a révén vált mindig ismertebbé és művész körökben is elismertebbé... Munkássága bizonyította az akkori, a jelen és a jövő nemzedékeinek egyaránt: lehet bármilyen is a politikai berendezkedés, lehetnek a világ objektivitásából adódó, vagy mesterségesen felállított akadályok, a tehetség és a fáradhatatlan munka lánctalpasként haladva tapossa el, löki ezeket félre. Varga Imre a hallhatatlanok sorába küzdötte fel magát, művei az elkövetkezendő századokban is szebbé, jobbá, élhetőbbé teszik civilizációnk ünnep-, és mindennapjait.”

Életműve szellemi táplálék

„Óriási műveltséget halmoztál fel, megérezted a minőség ízét és erejét, de sohasem beszéltél a tudás hatalmáról, a tudás nélküli hatalom veszélyei viszont elborzasztottak – búcsúzott a szobrászművésztől Balázs Árpád. – A kellő műveltség hiányában hatalomba került emberek ostobaságának tartottad, hogy bálványszerű szobrokkal kulturális környezetszennyezést követnek el. Megformált alakjaid mind emberiek: küzdők és szeretettel teljesek, hitványak és nagyszerűek. Láthatjuk a szépségében tündöklő Venust és a testi, lelki és erkölcsi fogyatékosságokkal megvert hatalmasságokat, a fizikai gyengeségben szenvedő, sokszor megtiport, lealázott szellemi óriásokat, a másokat romlásba, vagy dicsőségbe magukkal ragadó, vagy magányukba burkolózó, valós történelmi személyeket. Megformálásukhoz - az adott viszonyok között - sokszor a háborús pilóta elszánt bátorságára volt szükséged.”

Szülővárosod közönségének üzented: Tudom, hogy az út végtelen, hogy erőim fogyatékosak, hogy utat keresve gyakran tévedek, mentse tetteimet a szándék, a vélt jóra való igyekezet, és az, hogy tévedéseiben, esetleges eredményeiben is egyetlen tárgyuk az ember. A hagyományok erejét így mutattad be: "A második világháború után, 1945-ben körülnéztem Siófokon, ebben az akkor még községben, nem láttam egyebet, mint megtaposott, kifosztott embereket. Azt hihette az ember, hogy elpusztult a közösség. Nem így volt! Tovább éltek az emberek lelkében a hagyományok, amelyeket alapul véve megindult az élet. A hagyományokkal kellett megküzdenie annak a kultúrpolitikának - látjuk, hogy eredménytelenül -, amelyik a közösség múltját akarta tagadni.

70. születésnapodon, abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy rám bízták köszöntésed. Imre! - mondtam Neked. Mi olyannak szeretünk és tisztelünk, amilyen vagy, műveiddel, gondolataiddal együtt büszkék vagyunk Rád. Az akkori városvezető írásos üdvözlő soraiban még csak négy alkotásodat sorolta fel, mint településünk ékességeit. Ma már lakóhelyünk egy szabadtéri kiállítás. Szeretted volna a világ sok szegletében fellelhető műveidnek keresztmetszetét Siófokon is bemutatni és kiegészíteni azokkal, amiket kifejezetten szülőhelyednek szántál. Te, a mester alkottál, mi itt sokan segédként, inasként sürögtünk körülötted, hogy országra és világra kisugárzó hatású szobraidból itt, a Balaton partján, Somogy szegletében, egy olyan hagyomány teremjen, egy olyan kulturális réteg rakódjon le, amelyből nemzedékek táplálkozhatnak, elemezhetik, és elgondolkozhatnak a gyarló ember útkeresése során vétett botlásain, sárba zuhanásain, és nagyszerű feltápászkodásain, olykor szárnyalásain. Imre! Mi gondolataiddal, törekvéseiddel és cselekedeteiddel, s mindazzal amit értünk, emberekért, magyarokért és siófokiakért tettél, amit létrehoztál szerettünk, szeretünk Téged, pontosan olyannak, amilyen voltál. S most, amikor ott állsz, a nagy elszámoláson, nem vagy egyedül, tanúid vannak, tanúid vagyunk s tanúid lesznek az elkövetkező nemzedékek tagjai, akiknek életműved szellemi táplálékot nyújt.”

F. I.

Forrás: siofoki-hirek.hu