Hírek​Rövid, eredményes, kalandos látogatás az izraeli testvérvárosban

„Szeretném elérni, hogy a testvérvárosi kapcsolatok élővé váljanak, tartalommal töltődjenek meg, ne csak arról szóljanak, hogy jókat ettek-ittak, jókat eszünk-iszunk” – mondta dr. Lengyel Róbert, Siófok polgármestere az izraeli Netanyában tett testvérvárosi látogatását követően. A 3 napos út során szó esett egy izraeli-magyar cserediák programról is.

Dr. Lengyel Róbert arról számolt be, hogy a Siófoknál közel tízszer nagyobb lakosságú izraeli város vezetésének meghívására érkezett Nagy Sándorné és Ujvári István képviselők társaságában Netanyába november elején. Az izraeli város a siófoki szezonnyitó ünnepre küldött delegációt, egyebek mellett ezt viszonozta Siófok.

Netanya ragyogó fekvésű, tengerparti izraeli település, a turizmus, a gyémánt és a sport városa. A magyar delegáció Miriam Fierberg-Ikar asszonnyal, Netanya polgármesterével folytatott megbeszélés során abban állapodott meg, hogy előkészítenek egy cserediák-kapcsolatot, Siófok amerikai testvérvárosával, Walnut Creekkel hasonlóan. „Szeretnénk, ha közelebbről megismerkednének a siófoki diákok az izraeli, míg az izraeliek a magyar kultúrával, és természetesen az angol nyelvtudás tökéletesítésére is kiváló alkalom lehet a mi diákjainknak egy kint tartózkodás” – fogalmazott dr. Lengyel Róbert. Megjegyezte, Siófok már a horvátországi testvérvárosával, Poreccsel, és a németországi testvérvárosával, Waldheimmel is tárgyalni kezdett hasonló csere-diák programok lehetőségéről. Hozzátette, a tervek közt szerepel, hogy jövőre a kulturális kapcsolatok terén is szorosabbra fűzi Siófok a kapcsolatokat a testvérvárosaival. Ennek első lépése lenne, hogy a jövő évi szezonnyitóra Izraelből is küldenek fellépőket.


Tartalommal megtölteni a testvérvárosi kapcsolatokat 

„Szeretném, ha ettől kezdve minden szezonnyitó városi ünnepen egy-egy testvérváros kiemelt díszvendég lenne, kulturális, gasztronómiai programokkal ismertetve városát. Az első a tervek szerint Porecs lesz. Kezdeményezem, hogy a testület vizsgálja felül Siófok testvérvárosi kapcsolatait, és hozzon új döntéseket ebben a kérdésben, mert inkább legyen kevesebb, de tartalommal megtöltött minden partneri kapcsolatunk” – fogalmazott dr. Lengyel Róbert.

A polgármester arról is beszámolt, hogy kedves és tiszteletteljes volt a fogadtatásuk, tartalmas a programjuk Izraelben, és szinte mindenhol találkoztak magyarokkal. Megtekintették a Szentföld nevezetességeit, Jeruzsálembe is eljutottak. Vendéglátóik annyira odafigyeltek a részletekre, hogy a város főterén óriáskivetítőn is köszöntötték Siófok polgármesterét. A vendéglátók tájékoztatása szerint Izraelben 300 ezren vallják magukat magyarnak és még kétszer ennyien kötődnek rokoni szálakkal Magyarországhoz.

Mint kiderült, Netanya polgármesterasszonyának erdélyi gyökerei is vannak, és felbukkant egy a siófoki küldöttséggel mindenképpen találkozni akaró idős, magyar származású zsidó, Józsi bácsi is, aki bár 1940-ben menekült el családjával a népirtás elől, a mai napig remekül beszél magyarul. Elmesélte milyen viszontagságos volt a négy éven át tartó menekülésük, amíg elérték Palesztinát, és hogy szerepelt a történetüket feldolgozó Pentcho család címen készült magyar riport-dokumentumfilmben is.

Netanyára jellemző, hogy mindenhol építkezések folynak, és nincs annyi új lakás, amennyit el ne lehetne adni. Franciaországból a terrorizmus és a muszlimok elől tömegével menekülnek a zsidók Izraelbe – mesélték a siófoki küldöttségnek. Dr. Lengyel Róbert úgy látja, Netanya egy száguldva fejlődő város, amihez van forrása is. Siófoknak 17 kilométernyi, Netanyának 13 kilométernyi partszakasza van, az izraeli város mégis sokkal többet, évi 9 millió eurót (2,7 milliárd forintot) tud költeni erre a területére. „Hetven év alatt egy hazát építettek fel az ottani kőtengerre, mit tudtak volna megvalósítani olyan termékeny tájon, mint amilyen Magyarország?!” – fejezte ki csodálatát a látottakon Siófok első embere, aki hangsúlyozta, hatékony, hasznos út volt, amit igyekeztek a legolcsóbban megoldani, ezért szervezték csak 3 naposra utazással együtt.

A siófoki delegáció – a polgármester kérésére - a netanyai rendőrkapitányságot is meglátogathatta. Dr. Lengyel Róbert a látottakat-hallottakat így summázta: mintegy 250 rendőr és 40 fős városőrség szolgálja a közbiztonságot a 230 ezer lakosú, tengerparti településen, ahol az évente 15 ezerre rúgó bűncselekmény zömét muszlimok követik el. Lakosságarányosan nézve kevesebb a rendőr mint Siófokon, de rengeteg fegyveres katona is van az utcákon.


A netanyai Józsi bácsi

A Józsi bácsival való találkozás több okból is nagyon megérintette dr. Lengyel Róbertet, aki erről így írt a facebook oldalán:

„A netanyai tartózkodásunk során, a kérésére találkoztunk egy idős, magyar származású, zsidó emberrel. Üzenete szerint egy történetet szeretett volna megosztani velünk. Kíváncsivá tett. Közel 80 éves, barázdált arcú, ezzel együtt vidám szemű és magyarul kifogástalanul, még mindig kifogástalanul beszélő emberke lépett elénk. „Józsi vagyok”, ennyi volt a bemutatkozás és már kezdte is az ígért emlékezést. Szülei felvidéki magyar zsidók voltak, ő pedig egészen aprócska még, amikor 1940-ben, pontosabban 1940. május 10-én a népirtás elől menekülni kezdtek. Csak a legszükségesebb kis holmikat, értékeiket vették magukhoz és Pozsonyból egy ’Pentcho’ nevű folyami hajóval, mintegy ötszázad magukkal elindultak lefelé a Dunán, hogy valamiképp Palesztina, a mai Izrael földjére jussanak. Igazi vesszőfutás vette ekkor kezdetét. A Dunán végig értek, de a tengernél megtorpantak, mert az előzetes megbeszéléssel ellentétben, nem várta őket tengerjáró. A dunai lélekvesztővel vágtak neki a háborgó haboknak és annak rendje-módja szerint zátonyra is futottak vele. 10 napig egy lakatlan kősziget volt az otthonuk, amikor is olasz katonák megtalálták őket és Rodoszra szállították az egész csapatot. 2 évig itt sínylődtek, majd a németek elől menekülve/menekítve Calabriába, a feramonti menekült táborba vitték őket. Itt újabb két év, majd menekülés és érkezés palesztin földre. Érdekes volt hallani tőle, hogy amíg Mussolini élt, Olaszországban a zsidók biztonságra leltek, nem adta ki őket a németeknek. Amikor azonban a ’vezért’ felkötötték, elszabadult a Pokol az ottani zsidóknak is. De Józsi és családja végül révbe jutott és megtalálták új hazájukat. Megtalálták, de a kis Józsit magyar szóra, magyar történelemre tanították, a mai napig büszke a gyökereire. S, hogy miért írtam le, amit hallottam? Egyrészt, mert érdekes és tanulságos maga a történet. Másrészt viszont megint kaptam egy kis adalékot abból, milyen is az őseink nyughelyéhez való ragaszkodás, milyen a sírig is kitartó hazaszeretet. Mert ez az ember szeretettel beszélt a néhai hazájáról és tisztelettel rólunk, itthon élő magyarokról. Mindenek ellenére…”