HírekKisiskola Törekipusztán

2021.04.16. 09:23

Fodor Margit volt a segítségünkre. 

A nyolcvanas éveket már a töreki iskola sem érte meg, mely annyiban különbözött a Siófoki Hírek korábbi számaiban bemutatott szabadifürdői és széplakfelsői kisiskolától, hogy nem csak alsó tagozatosok jártak oda. Két tanterme volt, egyik az alsósoknak, másik a felsősöknek.

 Fodor Margit az 1978-79-es tanévben volt hatodik osztályos, ekkor szűnt meg a törekipusztai iskola. Az ő visszaemlékezéséből idézünk.

„Sehol nem volt vezetékes víz, csak itt”

„Az iskola a falun kívül helyezkedett el, épületében később a Tarr Lajos festőművész által létrehozott Szilfa Galéria kapott helyet. A faluból domboldalon, löszmélyúton kellett lemenni a jelenlegi Töreki utca völgyébe, majd egy gyalogösvényen fel a következő dombra. A dombon álló házakban valamikor az egyházi uradalom cselédjei laktak. Mikor ide jártam iskolába, már csak egyik volt lakott, három család, három külön lakásban élt itt. Az épületben nem csak az iskola termei voltak. Egy tanítólakás és egy kultúrteremnek nevezett közösségi helyiség (igazi, színpadi dobogóval) is helyet kaptak a két tanterem mellett. Az iskola tanári kara két személyből állt ekkoriban, az iskolának nem volt igazgatója, a bizonyítványomban ez a titulus áthúzásra került, és helyette az „isk.vez.” megjelölés szerepelt Pozsgay Miklós neve alatt. Ő tanította az alsósokat, a felsősöket Kriszt Konrád.

A faluban ekkor még nem volt vezetékes víz, de itt igen. A völgyben levő kútból szivattyúval hozták fel a vizet. Természetesen csak hideg víz volt ez, de sehol máshol nem volt ilyen, és a tanítók meg is követelték, hogy a diákok használják is. A teremnek, akár csak az alsósnak, deszkapadlója volt, amelyet időnként talán fáradt-olajjal, vagy valami olajszármazékkal alaposan áttöröltek, átitattak. A katedra mellett állt az olajkályha, és egy soha nem használt harmónium. Bár ez nem egészen igaz. A falunak nem lévén temploma, minden vasárnap a felsős tanteremben tartott misét a katolikus pap és ha vele jött a kántor, ő játszott a harmóniumon.

Az iskolához tartozott egy poros udvar-rész is, amely nem volt körbekerítve, sok-sok szaladgáló gyermekláb akadályozta meg, hogy fű sarjadjon ki rajta. Hol porban, hol sárban trappoltunk a szünetekben. Az iskola a dombon épült, de Törekire jellemző módon a dombról még egy kisebb dombra lehetett feljutni és itt voltak kialakítva a mellékhelyiségek. Igen, pottyantós vécék, egymás mellett kettő. Volt tornaszertár, egy kis kert, az iskolaudvar mellett egy darabka szántóföld, amelyen a tanítók leginkább kukoricát termeltek, falubeliek művelték nekik napszámban.

A tanórák hasonlóan zajlottak az alsós és felsős osztályban. Voltak úgynevezett hangos órák, illetve önálló órák. Olvasástanuláshoz a Szabad Föld újságot is használtuk, a szorzótáblát rendesen megtanultuk; az iskola sarkánál reggelente mindig volt egy figyelő, aki azt leste, hogy az iskolába vezető útra mikor kanyarodnak be a tanítók kerékpáron. Mivel az iskola domboldalon volt, itt már csak tolták a bicikliket. Ekkor a figyelő befutott a terembe, és közösen, hangosan elkezdtük skandálni az egyszeregyet. Amíg felértek, többször is végigmondtuk, és a négy év alatt biztosan rögzült mindenkiben… A szüneteket az udvaron töltöttük, a szünetek végét az jelentette, ha az iskolavezető felemelte a kezét. Természetesen volt egy kisdobos és egy úttörő őrs is az iskolában. A tanítás csak délelőtt folyt, ebédet mindenki otthon evett.

Sokan elköltöztek, felszámolták a putritelepet”

A 77-78-as tanév volt az utolsó, amikor még két osztályra bontva folyt a tanítás. Ekkorra azonban már eléggé kevés gyerek járt az iskolába. Ennek talán több oka is volt. A legfontosabb, hogy az erre az időszakra eső építési tilalom miatt sokan elköltöztek, leginkább a fiatalok, jobb munkahely, boldogulás reményében. Felszámolásra került a valaha volt homokbányában (jelenleg a védett fecskepart) levő putritelep, az itt élők Kilitin jutottak lakáshoz, így ők már oda jártak iskolába. És ekkor már lassan-lassan megjelentek a járművek, és néhány szülő úgy gondolta, hogy a gyerekét siófoki iskolába járatja. Megszűntek a sokgyermekes paraszti családok, egy-két gyermek született már csak. A következő évet már egyetlen összevont osztállyal kezdte meg az iskola, egyetlen tanítóval, Pozsgay Miklóssal. Az 1978-79-es volt az utolsó tanév, ekkor ballagott el az utolsó nyolcadik osztály. A következő tanévet már a siófoki egyes számú iskolában kezdtük. A tanács két kisbusszal hordta be a gyerekeket. Közben felépült a négyes iskola, és a töreki gyerekek ettől kezdve ide jártak, így én is. Lehet, hogy sokat tanultam a városi iskolában, de ha vissza kell gondolni az általános iskolai időkre, mindig a töreki iskolára gondolok.”

Szüreti mulatságra készülő töreki iskolások az 50-es évek végén

Nyitó fotónkon a töreki iskola hajdani épülete, ma