Hírek„Ismét lasszó suhog a fejünk fölött, de soha többé semmilyen igát!”
A 175 évvel ezelőtti március idusára emlékeztünk Siófokon is. Dr. Lengyel Róbert polgármester szerint „Petőfit is vélhetően egy orosz dzsidás szúrta agyon”. Az Egerszegi Akusztik pedig arról énekelt, hogy „hol magyar él, hol ember fél, a költő visszatér, Petőfi visszatér”...
„1848. március 15-e a magyarság egyik legjelentősebb forradalmának, majd szabadságharcának a kezdete – emlékezett ünnepi beszédében dr. Lengyel Róbert polgármester a 175 évvel ezelőtti eseményekre. – Nem ez volt az első és nem is az utolsó próbálkozásunk arra, hogy egy idegen hatalom karmaiból szabadulni próbáljunk. Ha visszatekintünk hazánk vérzivataros évszázadaira, akkor bizony látjuk, hogy ezer éves történelmünk során, sokszor szánták nekünk a rajtunk élősködő birodalmak éléskamrájának és rabszolgamunkájának a keserű kenyerét. Vagy szántak nekünk is olyan sorsot, amilyen sok más, egykoron vitéz, ázsiai nomád népé lett: a megsemmisülést. Hol vannak már a besenyők, az úzok, vagy épp Kunország sebesen vágtató lovasainak a leszármazói? Legfeljebb más népekbe beolvadva, ezzel önálló nemzetként megsemmisülve. De mi, magyarok itt vagyunk. Itt vagyunk Európa közepén és nemzetként élünk. Itt vagyunk a kelet és a nyugat találkozásánál, a keleti gyökereinkkel, génjeinkkel és nyugati vallásunkkal, szokásainkkal, kultúránkkal. Ha azt mondjuk, manapság nehéz, csak gondoljunk bele, milyen volt eleinknek…”
Pozsony, Muhi, Mohács, tatárjárás, oszmán rabiga – sorolta a városvezető. „Majd 150 év után jött az úgymond felszabadító osztrák-német had és kisöpörte a törököt. Sok köszönet azonban abban sem volt, mert utána meg osztrák gyarmat lettünk. A Habsburg-ház csak a szép magyar búzamezőket, a hatalmas gulyákat, a csengő adóezüstöket és a sok-sok besorozható, kemény markú magyar legényt látta bennünk. Kiszipolyozta a hazánkat, alávetett, alsóbbrendű lénynek tartotta elődeinket és egyre fojtogatóbb béklyót kötött a magyarság nyakára. Persze, mint ahogy ma is, akkor is voltak megalkuvók, a nemzetünket eláruló magyarok, a saját jólétüket a haza dolgánál előbbre tartók, de a többségnek kezdett nagyon, de nagyon elege lenni. Puskaporos hordón ücsörögtünk tulajdonképpen évtizedeken át, csak épp a gyújtózsinór végéhez kellett volna már tartani a gyertyalángot. Ez Rákóczi nagyfejedelmünk keze által meg is történt, de nem volt elég nagy a robbanás. 1848. március 15-ének az esős napján azonban, azt a bizonyos kanócot a márciusi ifjak ismét meggyújtották...A márciusi ifjak, aztán az első független magyar kormány, benne sokak mellett Kossuth Lajossal, a sok-sok magyar és más nemzetbéli kiváló katona, a hátországot adó, sokat szenvedett lakosság, ugyan megint csak magára hagyatva, az esetleges külföldi támogatókban csalatkozva, de csodát érlelt. A szabadság és függetlenség csodáját itt, Európa szívében… Az igen jelentős katonai erőt képviselő labanc nem tudott felülkerekedni a magyar szabadságvágyon. Nem tudott, csak akkor, amikor hívására, keletről először léptek százezrével orosz dzsidások, meg vad kozákok a magyar földre és az osztrákkal egyesülve, végül sárba tiportak bennünket. Sárba tiporták a szabadságunkat és sok derék szabadságharcosunk élettelen testét is. Petőfi Sándort is vélhetően egy orosz dzsidás szúrta agyon. Ezzel egy újabb birodalom fenyegetésének az előszelét kaptuk a nyakunkba. A német, a mongol, a török, az osztrák után, a 20. századunk jelentős részében ugyanis valóban a szovjet zsigerelt minket, egészen a rendszerváltásig. 1945-ben ők is úgy érkeztek ide, mint egykoron a labanc: felszabadítókként. És az orosz lasszója most megint itt suhog a fejünk fölött. Ha elcsendesedünk, elkezdünk figyelni a körülöttünk lévő zajokra, akkor bizony meghalljuk, hallanunk kell, ezt a vészjósló hangot. Én a magyar szabadság jelképének ünnepnapján azt mondom: soha többé semmilyen iga, hám, vagy lasszó. Szövetségesek, barátok, baráti nemzetek kellenek, nemzeti gondolkodás kell, mint egy falat kenyér. De másokat alávető, leigázó hódítók halálos ölelése, soha többé a magyarnak! És biztos vagyok abban, hogy Kossuth apánk, odafent, egyetért minden egyes szavammal…”
...
Az idei hűvös-szeles siófoki ünnepségen ünnepi műsort adott a Fő téren a helyi Egerszegi Akusztik zenekar, közreműködött a Siófoki Férfi Dalkör. A Március 15-e parkban a pártok, intézmények és civil szervezetek koszorúztak, végül a HÉ! Helyi Érték Egyesület szervezésében – a Magyar Sajtó Napja alkalmából – a Szapudi András, a Siófoki Hírek alapító főszerkesztőjének emlékére az egyesület ötlete nyomán néhány éve állított Szapudi-asztalnál tartottak megemlékezést.
...
További képek a Siófoki Hírek Facebook-oldalán: