HírekEzer oldal, ezer kép, száz év

2021.10.08. 18:30

1020 oldal és több mint 1000 kép, két kötetben: a száz esztendős siófoki labdarúgás „születésnapjára”. Rózsa Tibor gyűjtését, a Siófoki futballkrónikát a minap mutatták be a siófoki könyvtárban, ahová a szerző beszélgetőpartnernek hívott többeket, akik a könyv összeállításában segédkeztek. 

Rózsa Tibor újpesti lakos, tehát még csak nem is siófoki, „csupán” lelkes rajongója a siófoki csapatnak a nyolcvanas évek óta. De ki nem szeretett bele akkor a siófoki futballba? Nem véletlen, hogy Oláh Lajos „örökös főszurkoló” is az 1984-es „MNK-győzelmi” mezt (az egyik tartalékét, Csáti Attiláét sikerült megszereznie a fehérvári kupadöntő lefújása után) hozta el ereklyeként a könyvbemutatóra, s az sem, hogy az akkori csapat tagjaiból jelentek meg a legtöbben (Málics, Brettner, Takács, Szajcz, Bódi, Horváth I.).

Az 1994-es kiesésig

A Gáspár családtól kapta az első fotókat, aztán szöveget is szeretett volna hozzájuk, azt meg Ujváry István hagyatékából kapta meg: az egykori siófoki tudósító 600 oldalnyi, kézzel írt meccsbeszámolóit. Így kezdett a könyv anyagának összeállításához Rózsa Tibor, de ennek már jó néhány éve. Az évek során aztán számos helyi segítőre akadt, a már említett Oláh Lajostól Takács Lászlón át Szabó Istvánig, Farkas Jenőig, vagy az MNK-győztes csapat tagjaiig. S végül annyi anyaga lett, hogy csak két kötetben fért el, pontosabban a száz évből 73-nak a története, az 1994-es NB I-es kiesésnél ugyanis véget ér a második vaskos kötet is – folytatás egyszer majd a harmadikban…

Szabó István szurkoló és Farkas Jenő egykori futballista, későbbi szakosztályvezetőségi tag és barátikör-elnök ismerte a legtöbb egykori focistát, vagy a családjukat. Szabó István azt mondta a könyvbemutatón: abban, hogy majdnem mindenkit ismert, sokat segített, hogy a 80-as évekig a focisták nagy része kőolajos volt, s ő maga is 43 évet húzott le a cégnél. Egy epizód: a később válogatottságig jutott Marozsán János segédmunkásként ment dolgozni a kőolajhoz, látták többször, hogy milyen ügyesen bánik a labdával, mire szóltak Horváth Károlynak, hogy nézze meg ezt a fiút…

Szigeti János, Kiss Ferenc – hallottuk a neveket a megszólalóktól, akik szerint e két vezető nélkül aligha lett volna komoly siófoki labdarúgás. Bódi Zoltán, az MNK-győztes csapat kapitánya edzőjüket, Szőke Miklóst emelte ki név szerint, s arról beszélt, hogy bár 37 év eltelt, de a mai napig érzik az akkori csapat tagjai a siófokiak megbecsülését. Farkas Jenő ehhez annyit tett hozzá, hogy az akkoriak kevés kivétellel Siófokon is maradtak, itt telepedtek le, a mai napig köztünk élnek. Farkas egyébként azt is megemlítette, hogy nagyon nehéz volt összeszedni a pénzt a jubileumi könyv kiadására, számos helyi cég visszautasította a támogatást, volt, aki nem is válaszolt. Horváth Károly (játékos, edző, technikai vezető és ki tudja, mi nem volt az elmúlt évtizedek során, amolyan „siófoki Minarik Ede”) is azt fájlalta, hogy nincs már meg az a siófoki összefogás, ami a futballsikerek idején jellemezte a várost.

Prémiumért szesztilalom

Aztán jöttek a sztorik, Bódi a szesztilalmat elevenítette fel (háromszoros meccsprémium fejében azt vállalta, hogy nem járnak el esténként szórakozni, italozni a játékosok), Rózsa Tibor azt, amikor Belényesi az MNK-döntő előtt vette észre, hogy otthon hagyta a cipőjét, amikor Málics tartalékkapus Larisszába még repülővel ment a csapattal, de vissza már a szurkolói busszal. Vagy amikor az 50-es években a drukkerek három hajóval csorogtak le a Sión Simontornyára, osztályozóra, a hajózási társaság jóvoltából. Szabó István emlékezete szerint hatvan év alatt egyetlen balhé tört ki a pályán, az is a nagy megyei rivális, a Kaposvár ellen, „mert nem tudták elviselni a vereséget, verekedést provokáltak és a 2. félidőben félbe kellett szakítani a meccset”.

Aki nem ismerte volna, megismerhette a 60-as évek kiváló futballistáját, Erdei „Ficzerét” (Horváth Károly szerint a maiaknak már „Ficzere bácsi”), Keszthelyi Zoltántól, a megyei lap jelenlegi tudósítójától megtudhattuk, hogy a Siófok nem is annyira áll hátul a magyar ranglistán (csak 15 klubnak van nálunk több NB I-es meccse), ilyen alapos futballtörténeti kiadványa azonban a Siófoknál előrébb rangsorolt egyesületeknek se nagyon akad.

Legyünk hát a könyvre és a múltra büszkék. Horváthné Böjti Karolin azt javasolta a bemutató végén: a város oklevéllel fejezze ki elismerését Rózsa Tibornak.

A könyv kiadója a Siófoki Bányász SE, s a bevételéből is részesedik a siófoki utánpótlás.

F. I.