HírekCsibetelepből Balatonszéplak

Ami akár Balatonlidó is lehetett volna...

„Annyi virág volt itt anno, hogy parkőr vigyázott a rendre” – mondja dr. Bozsik Józsefné Éva a tavaly nyárra megújult széplakfelsői Jubileum téren, s mutatja hol állt édesanyja trafikja; három fa őrzi ma a helyét az állomásépület mögött, ott meg a nagyapja volt valaha a bakter. „Gyerekként én is tekerhettem a sorompót”.

Feleki, Bilicsi

Széplak megváltozott, valaha teljesen más, emberibb, családiasabb volt – nosztalgiázik. „Én ide születtem. Az állomás mögött tejbolt is állt alumíniumból, a trafik mellett lángossütő. Mindenki ismert mindenkit, szüreti és más alkalmakkor összejártunk. Aztán elkezdtek épülni az üdülők, az Interpress és a többi, s az Orion bár. Nagyon sok ismert embert láttunk itt nyaranta, Grosicsék, Hidegkútiék, Bozsikék, Vitray, Alfonzó...Feleki Kamillnak volt itt nyaralója, meg Bilicsi Tivadarnak, aki itt is halt meg. Anyukám volt ugye a trafikos, a fél ötös vonat hozta az Esti Hírlapot, amit kislányként, „rikkancsként” én adtam el estig. Apukám Siófok főterén a Népboltot vezette, ott ismerkedett meg Grosics Gyulával, az Aranycsapat kapusával, végül barátok lettek és a helyi építőipari szövetkezet, Pomucz Jani bácsiék építették fel a kapus családi nyaralóját a Hungária utcában. Hidegkútiék már ennek nyomán vettek itt nyaralót. ”

Az egyre inkább beépülő, apartmanházakkal agyonzsúfolt Széplak ma már nem annyira a szíve csücske Éva asszonynak (holott ma is ott élnek, a „város felőli” szélén férjével, az egykori gyógyszertárvezető-önkormányzati képviselővel), a leginkább az bosszantja, hogy egyre kevésbé érzik magukénak az ingatlantulajdonosok, ami szerinte nagyon meglátszik az utcák képén, rendjén is…

Királynők utcája

Míg Bozsikné Éva a felsői, N. Kósa Judit az alsói állomás környékének visszaidézésével kezdte („büfé állt mögötte, közért, ahová szerdánként jött a hús, ilyenkor az asszonyok sorbaálltak érte, s a fagyizó, ahol minden nap az volt kiírva: mai fagylaltkülönlegességeink: csokoládé, vanília; egy utca volt leaszfaltozva, a többi homokos”), lévén, nagyapja alsón vásárolta a családi nyaralót, amit 17 év után adtak el, majd Judit és párja csak hat éve talált rá újra Széplakra, de már nem alsón, hanem a kettő között, a Cinege-patak mellett. „Ahol a nyaralónk áll, ide tervezte Balatonszéplak, pontosabban akkor még Balatonlidó központi vasútállomását Szűcs Zsigmond a 20-as évék végén” – mondja Judit párja, Tibor, aki nemrég akadt rá az interneten a lassan száz éves parcellázási tervre. S ez az, ami Juditot, az újságírót arra indította, hogy megismerje-összegyűjtse Széplak történetét, mely igen csak vázlatosan szerepel a várostörténeti írásokban.

„Már gyerekkoromban is furcsálltam, hogy a sok virágnevű utca között megmaradt, sőt, máig megmaradt három utca elnevezése: Zsigmond, Klára és Hungária – így N. Kósa Judit. – Nos, kiderült, hogy a Zsigmond a Széplakot egykoron „felfedező” pesti pénzember, Szűcs Zsigmond nevét viseli, a Klára a feleségéét, a Hungáriát pedig a magyar szépségkirálynők utcájaként hozta létre Szűcs. Először az 1931-es szépségverseny győztese kapott ott telket és a tervek szerint a következő évek győztesei is ugyanabban az utcában kaptak volna telket, házat. ”

Sínautó, kaszinó

„Szűcs Zsigmond a húszas évek végén meglátta a lehetőséget a Siófok és Zamárdi közötti homokbuckás pusztaságban – idézünk N. Kósa Judit írásából; elmondása szerint lassan összeáll kötetté az internetről és a régi széplakiak elmondásából gyűjtött anyaga, s mivel a siófoki könyvtárban is kutakodott, meg kellett ígérnie, hogy ott tartja majd a bemutatóját. – A veszprémi székes-káptalan tulajdonában lévő, Kilitihez tartozó Csibetelep akkor már idegen testként ékelődött be a somogyi Balaton-partot lassan elfoglaló fürdőtelepek hosszú sorába. Szűcs 1929-ben megvásárolta a Siótól délnyugatra eső 220 ezer négyszögöles területet, és kettéosztva nekifogott a siófoki villatelep, Balatonlidó parcellázásának.”

Balatonlidó végül mégsem lett Csibetelepből, Herzog József országos levéltári főigazgató ugyanis „mint nem magyar elnevezést” elutasította, és csak Balatonszéplakhoz járult hozzá. A telkek ennek ellenére tempósan fogytak, úgy is, hogy a Balaton-Lidó Fürdőtelep Parcellázási Vállalat reklámakciókban ajánlott fel jó néhányat. De Szűcs Zsigmond telepének volt a „reklámarca” Albrecht királyi főherceg is, természetesen ő is kapott nyaralót. Szűcs a pesti középosztályt arra bátorította, hogy négyszögölenként egy pengő kezdőrészlettel csak vigye a házhelyeket, és építkezzék. Ez volt a reménybeli vásárlók számára megfogalmazott mottó: „A jó hazafi pénzét külföldi nyaralóhelyekre nem viszi, ha itthon éppen olyan olcsón, de sajátjában üdülhet!”1935-ben már Siófokról sínautó szállította a nyaralókat a 124-es őrházhoz, kezdtek nőni a fák, épültek a házak, lett kaszinó és fürdőegyesület…

Eltűnő fák, villák

„Kikötő, virágos főtér, kaszinó, parti nagyvendéglő és szabadstrand végül sosem lett Széplakon – folytatja Judit. – A kaszinónak épült tornyos ház ma is áll, a felsői állomástól a part felé futó Vécsey utca nyugati oldalán. Rövid idő telt el a harmincas évektől a háborúig, ami mindent megváltoztatott itt is. Megszakadt a hagyomány, a tulajdonosok kicserélődtek.

1945 után attól is megnőtt az itt élők száma, hogy sokan kitelepítettek lettek és úgy gondolták, nem mennek vissza Pestre, hanem inkább itt maradnak. Az 1930-ban Szűcs Zsigmondék által elültetett 25 ezer fa jelentős részéből ekkor lett tüzelő. A házakban jobbára petróleumlámpák égtek, a főzéshez közkutakból hordták az artézi vizet. Míg a 30-as években a környező falvak parasztasszonyai hordták a széplakiaknak a tojást, húst, zöldséget, gyümölcsöt, a halászati központból rendelésre szállították a friss halat, az 50-es évekre ez megszűnt. 1952-ben azonban a megyei sajtóban a megyei pártbizottság titkára örömmel számolt be arról Rákosi elvtárs 60. születésnapján, hogy Balatonszéplak is iskolát kapott (a kisiskoláról a Siófoki Hírek márciusi számában írtunk – a szerk.). Sok villát államosítottak, vállalati üdülő lett belőlük. 1956 után, a kádári konszolidáció idején pedig az lett a jelszó, hogy minden magyar embernek lehessen egy kis vityillója. Így lett az 50-es években még zsombékból az Ezüstpart; nagy parcellázás, partfeltöltés vette kezdetét.”

1959-ben a Fogaskerékgyár üdülője (később ebből lett a Palace diszkó) még közvetlenül a Balaton-partján állt, híre-hamva sem volt a mai Liszt Ferenc sétánynak – ez meg egy korabeli légifelvételből látszik jól, mely kinagyítva egy egész falat elfoglal Judit és Tibor nyaralójában. „Pár éve még nagyon sok nyaralón kint volt az eladó felirat, mostanra ezek eltűntek – állapítja meg Judit. – Mind elkelt, mert sokan rájöttek: ha beüt egy krach, mint a mostani járvány, jó, ha van egy hely, ahová el lehet „menekülni”, Pesten én is a hatodikon élek, de csak ha muszáj… Fáj, hogy ez együtt jár azzal, hogy a régi romantikus villák, a gyönyörű fák sorra eltűnnek és a helyüket a rideg tömegházak, az apartmanlakás-tömbök veszik át.”

F. I.

(A teljes cikk a Siófoki Hírek júniusi számában olvasható)

fotók:

dr. Bozsik Józsefné a Jubileum téren, ott, ahol édesanyja trafikja állt (fenti képünk)

N. Kósa Judit: ez a patinás nyaraló még áll

Széplak, 1959: a jobb alsó sarokban a Fogaskerékgyár üdülője, a későbbi Palace diszkó, ekkor még a vízparton...

A bal szélső pályaőr Bozsik Józsefné nagyapja

A kikötőtől nyugatra a mai Ezüstpart a 20-as évek végén, feltöltés és parcellázás előtt

Így hirdették Balatonlidót