HírekBécike karúszója, meg az a sok risza-cica

2019.12.03. 13:17

„Bécike, ide gyere, hol az a karúszó?” Lackfi János is indult a SiópArt irodalmi pályázatán. A siófoki irodalmi folyóirat legfrissebb számát a díjazott és elismert szerzők műveinek szentelte.

Kissé hányatott sorsú a SiópArt, hiszen az előző önkormányzati ciklusban előbb támogatta, majd nem támogatta a megjelentetését a város képviselő-testülete. Most a 2019. évi harmadik szám kiadását Lengyel Róbert támogatta a polgármesteri keretéből.

A tavasszal meghirdetett irodalmi pályázatra a várakozást jóval felülmúlva 301 szerző közel ezer alkotással jelentkezett – emlékeztet Völgyi Lajos szerkesztő a beköszöntőben.
A legfrissebb szám bemutatóján Völgyi Lajos főként helyi szerzőkkel beszélgetett a siófoki könyvtárban. Szabadi Eszter Lilla honnan máshonnan, mint Balatonszabadiból érkezett, a siófoki gimnázium 11. osztályos tanulója és először jelent meg verse, a különdíjas pályamű a SiópArtban. Az ugyancsak perczeles Porczió Luca megnyerte kategóriáját (próza, 20 év alattiak), ő a Szépezi hínár címmel a balatoni hínár legendáját írta meg. Burai Katalin már több évtizede alkot; ír és fest, amúgy gyógypedagógus és naponta ingázik székesfehérvári munkahelyére, vonattal. Ez is versírásra ihleti, a magaspartról a Balaton, mely minden nap más. „Bárki lehet alkotó – mondta. – Sok műfaj létezik, mindenkinek meg kéne találni azt, amiben ki tudja fejezni az érzéseit. Én azért alkotok, hogy megőrizzem lelkiállapotom stabilitását. Mindenkinek tudom tanácsolni!”
Lackfi János: Hol az a karúszó?
(részlet)
„Bécike, gyere ide, hol az a karúszó? Ne csináld, kincsem,
már öreg a nagyika, hej, pedig én is voltam olyan bombázó
valaha, mint ez a sok risza-cica itten a strandon, kifigyel a valaguk
a semmike tanga alól, eszem áll meg. Károlyom, a szegény,
szívszélhűdést kapna, mindig leteperte a látvány,
ó egek, hány lány, mit ki nem állhat az emberi szív,
ragyogóm, vacakolsz itt, ülj meg a biliden, termelj!
Miért kened itten széjjel a lángost, toccsan a sajt meg a tejföl,
ha nem köll, mondjad, nem azért takarít nagyanyód,
hogy összekenje a lüke unoka meg a nyaralót,
hogy a fene, gyere ide, karmol a z a cica, nem szabad, aranyom,
a rusnya macseknak a nyakát szegem egyszer, csak kunyerál,
ugyebár, mocsok egy állat, a kutya az hűséges, de a Károly
nem bírta a szagát, nahát… “
(További versek, prózák az irodalmi folyóiratban).
F. I.