HírekBalatonkiliti ölelésében
Dudás Károlyra, a városi közterület-felügyelet egykori vezetőjére a Siófoki Hírek januári számában megjelent cikkel emlékezünk.
Mi vagyunk, mindnyájan Balatonkiliti ölelésében; akik itt élünk, vagy valaha itt éltek” – indokolja Facebook-oldala címét dr. Dudás Károly, akinek „írói, helytörténészi munkássága” immár része Siófok Város Értéktárának.
2007-ben kezdődött, „akkor kérdezte meg Ádám fiam, hogy mi történt Kilitiben 1956-ban; de semmilyen történésnek nem volt nyoma sehol sem. Akkor még csak a magunk kíváncsiságának a kielégítésére kezdtünk kutakodni régi kiliti képek, emlékek után. Majd ezeket feltettük a Facebook elődjére, az iwiw-re, azután weboldalunk is lett, a Balatonkiliti gyermekei, ma pedig a Balatonkiliti ölelésében nevű Facebook-oldal létezik”.
Dudás Károly – aki rendőrtiszt volt, majd a városi közterület-felügyeletet vezette – idővel történeteket is írt a régi kiliti képek mellé, majd önálló írásokkal is jelentkezett. „Bajzik tanító néniről írtam az elsőt; valójában ennél korábban kezdtem az írást, de akkor még csak egy spirálfüzetbe: krimiszerű történeteket, de mindnek valós alapja volt. Mára tíz könyvnyi anyagom van készen (regény, kisregény, novellák), amiből eddig öt jelent meg, további öt kiadásra vár. A közösségi médiából meg hobbi lett nyugdíjas éveimre, ami mindennapi elfoglaltságot jelent”.
Kérés nélkül is kapja ma már a régi kiliti fotókat; régóta kutatta például a hajdani kiliti mozi (ma óvoda) előtörténetét, a napokban „azt is meghozták” neki. Igyekszik mindig úgy frissíteni, hogy aktuális legyen. Most a téli időszakban például Sági Gyuláék 1962. januári jégről mentését elevenítette fel, vagy azt, amikor „elszaladt a leölt disznó” Balassáéknál, arról pedig, hogy mit is jelent számára Kiliti (anyai nagyszülei is tősgyökeres kilitiek voltak, édesapja nem, de őt is mindenki ismerte, hiszen a helyi téeszt vezette), mindennél többet elmond írása, „A mi Kilitink”.
A mi Kilitink
Balatonkiliti. Először Édesanyámtól hallottam nevének jelentését. Szent név, Szentről nevezték el valamikor nagyon régen - egy Kilit nevű Pápáról - szólt az anyai tanítás.
Azonban nevének jelentésénél is fontosabb, hogy mit jelent nekünk Kilitieknek ez a „falu”.
Sokunknak mindent. Jelenti a Hazát: a házat szüleinkkel, majd később gyermekeinkkel, azt a falusi házikót, amelynek kis kályhájának melege pislákoló fényével – sok idő elteltével is - bevilágítja gyerekkorunk emlékeit. Jelenti az udvart, az előszoba ajtótól balra és jobbra, gyerekzsivajjal, és Bodri kutyánk önfeledt csaholásával. Jelenti a kiskertet, apám rózsáival, a nagykertet nagyapám oltotta ropogós cseresznyéjével. Jelenti a drága – már eltávozott – szomszédokat, akik megépítették házainkat, akik a régi „nagy havak idején” lovas szánnal vittek bennünket iskolába, akik bennünket, gyerekeket felültettek a traktoruk nyergébe, akik nyári estéken oda ültek közénk kis kiliti „lurkók” közé és meséltek a múltról, a háborúról, a szenvedésről, vagy éppen a szebb időkről. Jelenti a gyerekeket, akikkel felnőttünk.
Jelenti az utcát, a másik utcát, az összes utcát, ahol végig menve előre köszöntünk a felnőtteknek és a nálunk idősebb gyerekeknek, akik visszaköszöntek. Jelenti az ISKOLÁT, azokkal a nagyszerű tanítókkal, tanárokkal, akik második szüleink voltak és tiszteletre neveltek bennünket, a többi ember megbecsülésére. Jelenti papjainkat, akiket az egész falu szeretett. Jelenti lelkiismeretes orvosainkat, gyógyszerészeinket. Jelenti a Gépállomáson dolgozó munkást, a Tsz-ben dolgozó szorgalmas embert. Jelenti azt a kislányt - aki - ma nagymama nem is tudta, hogy ott abban az osztályteremben érte dobog egy kisgyerek szíve.
Jelenti a kiliti tájakat, a Csőrit, a Békás-tót, a Huszár tanyát, Papkutát, a régi repteret, Csárda-rétet, Széki-rétet és mindent, de mindent, ami ezen a” Szent” földön van, kedves városunk, Siófok, déli részén.
....
A ma elhunyt Dudás Károly utolsó bejegyzése a Balatonkiliti ölelésében Facebook-oldalon ennek a saját versének a felidézése volt: