HírekÁlmukban is néptáncolnak

2022.09.04. 11:07

Balaton: mint egy nagy család, meglepően fiatal „családfőkkel”

Egyáltalán nem csak helyiekből állt a közönség, mégis visszatapsolta őket augusztus 20-án is, a Bor és Kenyér Ünnepén. Március 15-i műsorukat is egyöntetű elismerés fogadta, de amire igazán büszkék: először mutattak be táncszínházi produkciót két telt ház előtt alapító koreográfusuk, Együd Árpád emlékére, az ország egyik legnagyobb amatőr néptáncfesztiváljáról, a szekszárdiról pedig kiemelt nívódíjat és különdíjat hoztak el. Páratlanul jó évet fut a város által kiemelten támogatott, jövőre 60 éves Balaton Táncegyüttes, két igen fiatal, helyi művészeti vezető irányításával, akik pedig az országos szólótáncfesztiválon nyertek különdíjat.

Hazulról hozták

Voltak nehezebb időszakok az együttes életében, amikor például mindössze négy párossal tudtak fellépni; s ez nem is volt olyan rég, Fodor Janka – ő az egyik művészeti vezető – is jól emlékszik még rá, hiszen ő már akkor is táncolt. Négyéves korában kezdte, és nehezen is tudta volna elkerülni a színpadot, hiszen édesanyja, Szigeti Angéla egyben az egyik elődje is, Pap Károllyal hosszú időn át vezette az együttest, de Janka édesapja is balatonos táncos volt.

Művészetivezető-társa, Csuti Péter is otthonról hozta a zene szeretetét: édesapja, Csuti Csaba nótaénekes, ahogyan Péter mondja, odahaza mindig szólt és ma is szól a zene...

Janka és Péter e mellett a művészeti iskola néptánc tanszakát is „viszi” harmadik társukkal, Szugfill Zsolttal – így teljes az életük, a napirendjük…

Augusztus 20-i fellépésükön is jól érzékelhető volt: mára valóságos „rajongótábora” alakult ki a Balaton Táncegyüttesnek. „Jó érzés látni, hogy ahol fellépünk, ma már ott közönséget vonzunk – jegyzi meg Péter. – Facebook- és Instagram-oldalunkon is egyre bővebb, élőbb a közösség, ami ma már valóban akár rajongótábornak is mondható.”

„Hatvan év nagy idő, generációk adták egymásnak a hírt és adják ma is, aminek a hatására ma is sok fiatal kezd el néptáncolni” – teszi hozzá Janka.

Néhány éve még nem voltak vele elégedettek, ma már amondók, egyre inkább „helyére kerül” az együttes városi szintű megbecsültsége. „Látják és értékelik a munkánkat, az Együd-gálán bemutatott táncszínházi produkció óta újra helyrebillent a korábban hiányzó megbecsültség-érzésünk – így Csuti Péter. – Hiányérzetünk persze ma is van még, például jó volna végre elérni, hogy az augusztus 20-i szabadtéri fellépésekhez hasonló alkalmakkor legyen egy megfelelő öltözősátor, ahol a lányok is nyugodtan, rendesen át tudnak öltözni két színpadra lépés között.”

Életre nevelés

Arra a kérdésre, hogy az Együd-gálán ők belülről is úgy érezték-e, ami kívülről látszott, hogy ezzel a táncszínházi produkcióval szintet lépett az együttes, egyszerre felelik: igen, úgy. „Egy táncszínházi produkció mindig több mint egy folklórműsor, olyan hatást akartunk elérni, hogy a közönség úgy érezze, kapott valami pluszt is a folklór mellé” – így Fodor Janka.

„A két telt ház komoly visszaigazolás volt számunkra, hogy ezt az utat kell járnunk, de továbbra is szeretnénk formálni is a közönséget, hogy értő, befogadó közege legyen egy ilyen műsornak is Siófokon” – árulja el Péter.

„A szekszárdi díjak pedig azért jelentősek, mert sok éve lépett fel ilyen rangos fesztiválon a Balaton, nagy dicsőség olyan együttesekkel egy szinten lenni, mint a Jászság, a Nyírség, vagy az Alba Regia, az ország legnagyobb amatőr táncegyüttesei” – teszi hozzá Janka.

„Ez az év ez valóban kiugró volt – von mérleget Péter. – Az elsődleges cél ennek a szintnek a megtartása, a zsűritől is ezt hallottuk Szekszárdon. Ez a célunk és apránként fejlődni mindig egy lépéssel, akár gondolkodásban, akár a tánc terén. Nehéz olyan helyen, ahol nincs egyetem, ahol kevés a középiskola, itt kell kiépíteni – ami már most is jellemzi az együttest –, hogy visszajárjanak a fiatalok, olyan közösséget alkossunk, ahová jó visszajönni, ahová jó tartozni.”

„Hogy jól érezzék magukat a táncosok nálunk – toldja meg Janka. – Voltak nehezebb idők, de amikor csak négy párossal tudtunk színpadra állni, ha versenyen indultunk, akkor is díjat nyertünk. A lelkületet akkor is vittük tovább. Olyan vagyunk, mint egy nagy család, életre szóló barátságok szövődnek. Ez életre nevelés is, nem hagyjuk, hogy elkallódjanak. Nem tudom, van-e manapság még egy ilyen összetartó közösség. Ebben van az ereje: a közös munkában, élményben, eredményben.”

A tánc az éltető

Janka 30, Péter 20 éve táncol (Péter is még az óvodában szeretett bele a néptáncba, Szeibert Tibor járta az ovikat akkoriban), 2019 óta művészeti vezetők, a művészeti iskolából, majd a Balaton táncosaiból kinőve magukat. Janka korábban tanított a balatonszabadi általános iskolában is, Péter beiratkozott gépészmérnöknek, majd az ELTE-re is, de egyik sem kötötte le – ma már mindketten a táncművészeti egyetem hallgatói, Janka harmadéves, Péternek viszont már csak a szakdolgozata van vissza, no meg a későbbiekben majd a két újabb év a mesterképzésen mindkettejüknek.

Életforma számukra, amit csinálnak – vallják egyöntetűen. A néptánccal álmodnak, a gyerekcsoportnak az egyik koreográfiája nemrég konkrétan álmában jutott eszébe Jankának, Péter pedig a 2019-es, „Nagyruva alatt” című karácsonyi műsoruk alapötletét álmodta meg. „Életünk minden perce hatással van, vagy lehet egy produkcióra, ha meglátunk egy színt, hallunk egy mondatot, egy hangot, ha nem is népzene, az beépülhet egy következő koreográfiába. Ezt szeretjük, ez éltet bennünket.”

Janka egyre inkább szereti kívülről nézni, segíteni a tánckar koreográfiáját, azt elképzelni, mi tetszene a közönségnek, de egyelőre persze a tánccal sem hagy fel. „Én ma még nem tudom elképzelni az életemet anélkül, hogy ne táncoljak” – szögezi le gyorsan Péter.

Cannesba mennek

Készülnek már a hagyományos karácsonyi műsorukra (december 16-án lesz), s a jövő évi jubileumra (kiállítás a 60 évről, nyári és téli bemutató, valamint közös produkció is lesz a művészeti iskolával, melynek 25 éves lesz a néptánc tanszaka), de még idén is vár rájuk egy kiemelkedő fellépés: szeptember végén a franciaországi Cannesban, az ottani nemzetközi fesztiválon. S persze nagyon várják, hogy elkészüljön a próbatermük a leendő civil házban.

F. I.


(A Siófoki Hírek szeptemberi számában megjelent cikk).