HírekA Kálmán-házban indult a zeneiskola
Jubileumi koncerttel emlékeztek szombaton arra, hogy 50 éves a siófoki zeneoktatás; 53 éve indult a zeneiskola, de a Covid miatt mostanra csúszott a megemlékezés. A Siófoki Híreknek nyilatkozott a hangverseny előtt a Finnországban élő alapító házaspár, akik nem csak hazalátogattak az eseményre, de színpadra is léptek a KIMK-ben.
...
„1970-ben meghirdetett két állást Siófok, a leendő zeneiskolába kerestek hegedű- és zongoratanárt, egyben intézményvezetőt” – emlékezett a kezdetekre Simon Mihály és Szerdahelyi Katalin. Az évtizedek óta Finnországban élő házaspár most, a jubileumi koncerten is színpadra lépett a Kálmán Imre Kulturális Központban. Simon Mihály beszédet mondott, felesége három produkcióban is szerepelt, többek között egy négy- és egy nyolckezes zongoradarabban.
„Kapóra jött nekünk a siófoki állásajánlat; egy helyen dolgozhattunk és szolgálati lakást is kaptunk – folytatták a múltidézést. – A lakás és a zeneoktatás is a Kálmán Imre-házban volt, akkor még nagyon kis helyen elfért a Kálmán-kiállítás. Huszonhat évesek voltunk, tetszett, hogy nulláról építhetjük fel az iskolát, megvalósíthatjuk a saját elképzelésünket.”
Hetvenöt növendékkel indultak; nagy volt a túljelentkezés, a következő évben már ötven diákkal és két tanárral bővülhetett a létszám, 1975-re már elérte a tanulók száma a 200-at, s lett két kihelyezett tagozatuk is, Tabon és Balatonföldváron. „Kinőttük a helyünket, de nagyobb épületbe költözésre nem volt lehetőség, építési tilalom is volt, ám kitaláltuk, hogy a belső udvarban lévő olajtároló felújítására kérünk pénzt – így Simon Mihály, az első igazgató. – Kaptunk is 100 ezer forintot a városi tanácstól, s ebből, valamint számos helyi vállalat és magánszemély társadalmi munkájával felhúztunk a belső udvarban három új tantermet egy folyosóval. Ma, ha jól tudom, üzletek vannak ezen a helyen. Én is toltam a talicskát, élen kellett járnom, ezzel ösztönöztem munkára másokat is. A hangszerbeszerzés sem ment könnyen, a város kevés támogatást tudott adni, úgy mondták, a kórháznak jobban kell a pénz… A cégek azonban sokat segítettek, cserébe mi adtuk a műsort a vállalati ünnepségeken.”
Simonék 1981-ben kerekedtek fel és meg sem álltak Finnországig. „ A lappeenrantai zenei intézetben kínáltak szerződést nekünk; magyar zenetanárokat kértek a finnek, mert híres volt a magyar zenei kultúra – magyarázta Szerdahelyi Katalin. – Először csak két évet mertünk aláírni, de ragaszkodtak hozzánk és mivel kettős állampolgárok lettünk, állandó állásunk is lett.”
„Siófokon is szerették volna, ha visszajövünk, évekig tartották az állásunkat” – szólt közbe Simon Mihály. S hogy miért nem jöttek haza sem akkor, sem a nyugdíjba vonulásuk után? Azt mondták, odakint születtek a gyerekek, unokák, minden oda kötötte őket, ám minden évben hazajönnek, Siófokon is gyakran megfordulnak. „A hajdani háziipari szövetkezeti kórusunk tagjai például minden évben találkoznak” – tette hozzá Szerdahelyi Katalin, aki részt vett a nemrég 50 éves jubileumát ünneplő Siófoki Női Kar (egykori Bányász Női Kar) megalapításában is. Nagyon örülnek – árulták el –, hogy a zeneiskola ma már a város rangjához méltó helyen működhet, s büszkék rá, hogy első zenei pályára került növendékük, Csizmadia Mária később az intézmény tanára, majd vezetője is lett – ő kezdte egyébként el még a Covid előtt a mostanra „beérett” jubileumi hangverseny szervezését is.
Brigádok, KISZ-fiatalok
„Siófok zenei élete magas színvonalú, ezt többek között az is bizonyítja, hogy az évente megrendezendő amatőr művészeti szemlének mindig jelentős eseménye a városi ének- és hangszeres együttesek fellépése. A legfőbb bázis a zeneiskola: zenetanárok, növendékek”– írta a Somogyi Néplap 1975 augusztusában annak apropóján, hogy három új kisteremmel és féltetős folyosóval bővülhetett az iskola; azokban a napokban még lázas munka folyt éppen. A cikk szerint az építők dolgát nehezítette a szűk hely a belső udvaron. S felsorolja – ahogyan Simonék is említették –, ki mindenki vette ki a részét a társadalmi munkából: az építőipari Ktsz, a halgazdaság, a vízmű Váradi Adolf brigádja, az állami gazdaság szakemberei, az AFIT, a kőolaj, a 13-as Volán dolgozói, KISZ-fiatalok, helyi üzemek szocialista brigádjai, és még tíz munkásőr is – no meg a zeneiskolás gyerekek szülei.
Kossuth-díjasok
Apáti János is az első tanárok egyike volt, a siófoki díszpolgár visszaemlékezése szerint „amikor 1971-ben, idekerülésemkor először átmentem a mai főtéren, a későbbi Gáti-gödörben még marhákat hajtottak mellettem”… Előbb ifjúsági fúvószenekart, később dzsessz tanszakot is alakított; növendéke volt három, ma már egyaránt Kossuth-díjas művész, Lovász Irén, Bényei Tamás és Szabó Lóránt is.
F. I.
....
Képek a Siófoki Hírek Facebook-oldalán, fotó: Völgyi Lajos, Cserjési Judit és Siófoki Művészeti Iskola: