Dr. Oláh Vilmos

Dr. Oláh Vilmos sebész főorvos

Dr. Oláh Vilmos 1927. július 12-én született Budapesten. Orvosi diplomáját 1951-ben vette át a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ezt követően alorvosként a fővárosi Péterffy kórház sebészetén dolgozott; ott, ahol a medikusi éveket is eltöltötte. Szakvizsgáját 1956 szeptemberében szerezte meg. Dr. Oláh Vilmos aktív, saját bevallása szerint „talán túl aktív” szerepet is vállalt az 1956-os forradalom és szabadságharcban, amely során többek között a forradalmi tanács elnökhelyetteseként tevékenykedett. 1957 tavaszán mindezért elbocsátották munkahelyéről, majd eljárást indítottak ellene. Hosszú ideig orvosi állást sem kaphatott, míg sikerült elhelyezkednie Nyíregyházán. Az ott eltöltött évek alatt sokat tanult a szakmáról, új műtéti eljárásokat végezhetett, szabadidejében pedig Albert Schweitzer könyvét fordította. Schweitzerrel évekig levelezett, ennek hatására alapította meg a magyarországi Albert Schweitzer társaságot.

1964-től a hatvani kórház baleseti sebészetén dolgozott, majd 1968-ban nyert másod főorvosi kinevezést dr. Viczián Antaltól, a Siófoki Kórház első igazgatójától. Dr. Oláh Vilmos ekkor, a várossá válás évében vetett végleg horgonyt Siófokon. A Balaton szerelmeseként itt találta meg azt a helyet, ahol úgy érezte: végleg gyökeret tud verni.
Siófokon hamarosan a TIT helyi szervezetének elnöke lett, a 70-es évek második felében a társaság égisze alatt létrehozta a Siófoki Értelmiségi Klubot, amit 2 éven át szervezett, majd 1987-ben társaival megalakította a Művészet Kedvelők Baráti Körét.
Orvosi hivatása mellett az 1990-es években oktatott, anatómiát és sebészetet tanított a Perczel Mór Gimnázium egészségügyi szakközépiskolájában. Írói vénáját több könyv szerzőjeként is megcsillogtatta. A rendszerváltást követően két tanulmánnyal rukkolt elő. Az egyik Siófok 1919-es igaz történetét mutatja be, míg a másikat a II. világháború siófoki eseményeiről immár könyv formájában jelentette meg „Jaj a legyőzötteknek” címmel. Legutóbbi, nyomtatásban megjelent kötete, a „Forradalom Kórháza” 2006 októberében látott napvilágot.
Hazaszeretete és a történelem iránti tisztelete sarkallta arra, hogy kezdeményezze a II. világháborúban elesett magyar katonáknak állított emlékmű elkészültét és része volt az ’56-os emlékmű ötletének megszületésében is.

Dr. Oláh Vilmos az írás mellett szabadidejében ecsetet is ragad. Az ország több pontján láthatta a közönség festményeit, két évvel ezelőtt pedig a siófokiak is megtekinthették alkotásait a Kálmán Imre Emlékházban berendezett gyűjteményes tárlaton.
Siófok városának legújabb díszpolgára számos kitüntetés birtokosa. A teljesség igénye nélkül: 1975-ben megkapta az Albert Schweizer érdemrendet. 1992-ben Magyarország akkori köztársasági elnöke ítélte neki az 56-os emlékérmet, majd 98-ban Semmelweis emlékérmet vehetett át. Birtokolja a Corvin közi hősök érdemrendjét, a megyei közgyűlés által adományozott Somogy Polgáraiért díjat, Siófok 45 éves városért kitüntetését.
Dr. Oláh Vilmos vallomása szerint az egyik legfontosabb erény, amit családjától kapott, a haza szeretete. Életének legszebb napjaként emlékezik 1989. június 16-ra, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésére. Szervezőként a 6. koporsó mellett állva egy idős nénire lett figyelmes, aki a koporsó előtt térdre borulva sírt. Dr. Oláh Vilmos azóta úgy érzi, hogy ezért egyetlen gyönyörű pillanatért érdemes volt elszenvedni az 1956 után őt ért megaláztatásokat.

Siófok Város Önkormányzata 2014-ben adományozott díszpolgári címet Dr. Oláh Vilmosnak.